Az olimpián debütáló új sportág, a karate férfi 75 kilogrammos súlycsoportjának bronzérmese Hárspataki Gábor is sportpszichológusa szavait idézte fel magában egy kiélezett szituációban. A kajak sprinter Tótka Sándor pedig olimpia aranyát a szisztemitaikus munka eredményének tulajdonította, amelyben nem csak az edzéseken kellett 110 százalékot nyújtania, hanem az étkezésben, a pihenésben és mentális állapotának megfelelő szinten tartásában is.

Ez csak néhány példa arra, hogy mekkora ereje van mentális és lelki felkészítésnek a sportolók esetében. E nélkül ma már nem lehet komoly sikereket elérni és fenntartható, kiemelkedő teljesítményt nyújtani. Bár itthon is dolgoznak már sportolókkal segítő szakemberek (sportpszichológus, sport coach, sportmentáltréner stb.) még mindig sokan legyintenek rá, nem tekintik egyenrangúnak a fizikai, taktikai, technikai felkészültséggel.

Hogy a sportolók mentális nehézségei mekkora problémát jelenthetnek erről később írok majd, most legyen elég annyi, hogy a négyszeres olimpiai bajnok tornász, az amerikai Simone Biles, visszalépett szinte valamennyi döntőjétől Tokióban a mentális egészségére hivatkozva, csak a gerendán vállalta a szereplést és lett végül a harmadik. Az olimpiai lángot meggyújtó négyszeres Grand Slam-győztes japán teniszező, Oszaka Naomi esetébe is érdemes belegondolni, aki a felfokozott várakozásokra rácáfolva nemhogy aranyat nem szerzett hazájának, de még a legjobb nyolc közé sem sikerült bejutnia sportágában.