A Magyarország-Portugália Eb-csoportmérkőzés margójára
Varázslatos bő 80 perc után érvényesült a papírforma. Az Európa-bajnok portugál csapat 3-0-ra győzött a magyar válogatott ellen a kontinens bajnokság budapesti csoportmeccsén. A számok azonban nem tükrözik azt, amit a pályán tapasztalhattunk. Egy harcos, koncentrált, ügyes, szerethető, jól felépített magyar csapatot láttunk játszani, amely nem könyöradományra várt, hanem valóban megnehezítette a portugálok dolgát és 2016 után megint felbosszantotta Cristiano Ronaldot. Éppen ezért nehéz feldolgozni a vereséget.
De hogyan lehet, hogyan kell bánni ezzel a helyzettel?
A háromszoros olimpiai bajnok kosárlabdázó Dawn Staley, aki jelenleg a Dél-Karolina csapatának vezetőedzője és az amerikai női kosárlabda válogatott szövetségi kapitánya azt az elvet vallja, hogy akár győz, akár veszít az együttese a játékosoknak csak egy napig lehet szomorkodniuk, vagy éppen ünnepelniük. Ez nála a 24 órás szabály. A vereség megsemmisítő élmény egy sportoló számára, komoly megrázkódtatás ezért sokaknak nehéz túltenniük magukat rajta. De a rágódás, az önmarcangolás nem segít, sőt egyre mélyebbre taszít, tovább ront a helyzeten. Saját tapasztalata erre a legjobb példa, amikor az első elvesztett egyetemi döntője után képtelen volt feldolgozni a kudarcot. Vissza-visszanézte a meccset, már edzésre sem akart járni, szinte depressziós lett. Nehezen keveredett ki ebből a mentális helyzetből. Akkor megtanulta, hogy tudni kell ELENGEDNI! Csak úgy lehet tovább lépni, fejlődni, tanulni. A hibákból, a vereségből ugyanis sokkal többet lehet profitálni, mint a győzelmekből. Egy csapat, egy sportoló csak úgy válhat bajnokká, ha tud veszíteni is.
„24 órád van a győzelem kiélvezésére, és 24 arra is, hogy megsirasd a vereséget…” utána menni kell tovább.
A magyar labdarúgó válogatott számára is ez lehet a követendő út. Megsiratni a vereséget, megélni a fájdalmas érzéseket, hiszen ezek most valóban szívszorító pillantok. Hazai közönség előtt szerepeltek, bizonyítani akartak, rengeteget készültek, dolgoztak és még az lehetőség is felvillant a bravúrra. A vereség még akkor is fájó, ha mindenki tudta, hogy az esélyesek nem mi voltunk, hanem az Európa-bajnok portugálok. Természetesen nem kell úgy tekinteni rá, mintha meg sem történt volna, de 24 óra múlva le kell zárni és készülni kell a folytatásra.
Eredeti kép: M4Sport ( https://m4sport.hu/wp-content/uploads/sites/10/2021/06/D__AS20210615117-1-365×365.jpg)
A visszatekintés azonban mégsem haszontalan dolog, de érdemes már más előjellel gondolkodni.
Arra kellene fókuszálni, ami az ereje, az erőforrása a csapatnak, illetve mindazokra, amelyek már a fejlődés jeleit mutatják, hiszen távlati célokban gondolkodunk. Hogy mik lehetnek ezek? A csapategység szempontjából a szervezettség, az összetartás, a küzdeni tudás, az összehangoltság. Fontos lenne kihangsúlyozni az egyéni teljesítményeket külön-külön és azt, hogy ezek hogyan épülnek be az összképbe. A technikai, fizikai, mentális képességeket, amelyek összegezve, akár leírva és átolvasva, hatalmas motivációt adnak minden játékosnak együtt és külön-külön is. Az értékek számbavétele most nagy segítséget nyújthatna a csapatnak ebben a nehéz helyzetben, és fókuszálná a figyelmet, a következő kihívásra, a franciák elleni mérkőzésre. Egy biztos a magyar szurkolók továbbra is lelkesek és ezt a csapat harcolta ki.
Fejléc kép: MTI/EPA pool/Illyés Tibor
